1./

- Kedves Tibor! Ugye szólíthatom így? - választ sem várva hadar tovább: - X-et fogjuk felkérni lektorálásra.

- Kit? - kérdem gyanutlanul.

- X-et, tudja ő a Z úr felesége, Z a D-kör vezetője. Befolyásos környezetvédő.

- De az anyag már lektorálva van. A papagájokat átnézte Dr. Romhányi, az egzótákat Dr. Gere Géza, a galambokat Koronczay Laci...

- Az nem számít - nagyot sóhajt az értetlenségem hallatán a kiadónő -, ez nagyon fontos mindkettőnknek.

2. /

A neten koricálva megdobban a szívem, ha magyar névre bukkanok. És a véletlen odasodor, ahol egy nagyhatalmú úr honlapja tárul elém. Phu! Ha ő mutat némi érdeklődést, akkor nyert ügyem van. Email-cím van. Nosza!

Eltelik egy hét, el három is. Válasz nincs. Visszamegyek a honlapra, hátha valamit elcsesztem. Nem.

Viszont van itt két telefonszám.Próba szerencse.

- Jónapot kívánok! Lengyel Tibor..., Madárbarát-lexikon stb, stb. Írtam... 

- Az az email már nem érvényes.

Szó, mi szó kaptam egy másik címet, arra elküldtem a kérést, nagyjából azt, amit angolul, németül és spanyol nyelven száz és száz más helyre a világban. Kaptam rá egy olyan finoman ledorongoló választ, amit érdemes volna kitűzni a faliújságra:

-         hogy van-e nekem fogalmam, mibe kerül a természetfotózás? Kell hozzá csónak, meg gumicsizma, a méregdrága digitális szerelésről nem is beszélve…

-         hogy aki ingyenesen ad fotókat bármiféle kiadványokhoz, az „rontja az üzletet”. Ő például 50-100 dollárt kap egy képért, nagy tételben és nincs is túlfizetve…

Na mondom magamban, ezt nem erőltetem. Sőt, tekintve, hogy az úr keze „hosszú”, más magyarokat se hozok kellemetlen helyzetbe, nehogy még nagylelkűségük okán hátrány érje őket amiatt, hogy „rontják az üzletet”.

 

3./

Csodálatos honlapra lelek. Vízimadarak, csak ámulok a gyönyörűségtől. Meg sok minden más, összeszorul a szívem, hogy mennyi örömöt szerezhetnénk ezekkel a madárbarátoknak.

Alapos megfontolás után listázok kilenc képet. Mégse legyen kétszámjegyű a kérés. Ne legyen telhetetlen az ember! A szarka is sokat akart, aztán nem bírta a farka.

Várom a választ. Eltelik egy hét, eltelik három. Semmi.

Már el is felejtettem a részleteket, amikor s napi levélhalmazból kibogozok egy mentegetőzést: ne haragudjak, hogy csak most válaszol, de Skóciában fotózott, s olyankor megszűnik számára a világ. Egyébiránt semmi akadálya, használhatom a képeit. Aláírás: Annette Cutts.

Úristen ő a vízimadaras! Verném a fejemet a falba, miért csak kilenc képet kértem! Vagy lehet úgy érteni… Meg egyáltalán tényleg nem kér se 50, se 100 dollárt?

Levél a tisztázáshoz!

Válasz: érti, mit akarok, használjam nyugodtan, örül, hogyha segíthet.

És én újra elkezdek bízni az emberekben! Meg egy kissé ég a bőr a képemen, mert hirtelen nem tudom: Annette női név, avagy férfi. (Női!) Bár! Azt hiszem, nem ez az, ami igazán fontos.

Oldalmenü
Diavetítő